HÁMOR VILMOS
www.hamorvili.hu



- Valahol olvastam, hogy a jó és a rossz együtt vették ki albérletüket bennünk. Néha érzem is civódásukat. Ha a jó kerekedik felül, mindenkiben és mindenben a szépet, a jót látom, mondhatni, már-már nem is a földön járok, hanem tán húsz-harminc centivel feljebb, ahol pipacsfejek cirógatják talpamat. És bár nincs mindenhol virág, képzeletemnek semmi sem szabhat határt: utamra képzelem őket.

Megjelent
a CSODACSÁKÓ

...fuss el véle!

A Mosolyszüret 4. porciója




"A csodák akkor kezdenek felbukkanni az életedben, amikor legalább annyi energiát szentelsz az álmaidnak, mint amennyit a félelmeidnek szoktál."
(Richard Wilkins)


Nevess magadon, és nevess az életen! Ám ez - Og Mandino szavaival élve - ne gúnykacaj vagy önsajnálattól tocsogó nevetés legyen, hanem gyógyír, csodaszer, amely enyhíti a fájdalmat, kigyógyít a depresszióból, és segít megfelelő távolságból kezelni az adott pillanatban szörnyűnek látszó kudarcokat.

A feszültséget, a gondot és az aggódást úgy űzd el, hogy kineveted a bajt. Ezzel felszabadítod elmédet, hogy világosan gondolkozhass a megoldáson, amely előbb-utóbb úgyis elérkezik. Sose vedd magad túl komolyan! A legsivárabbak azok a napok, amelyek nevetés nélkül telnek el. A nevetés olyan, mint amikor a napsugár bevilágít az ember szobájába. Ne teljen el nap úgy, hogy ne láttatnád a boldogabbik arcodat. Még akkor sem, amikor életed csupa káosz és küzdelem. Minden mosoly, és még inkább minden nevetés becses percekkel gazdagítja életedet.

A nevetés képességével csak mi emberek vagyunk megáldva. És talán mi vagyunk az egyetlen élőlény, amely azt is megérdemli, hogy néha nevessenek rajta.

Chaplin mondta: Az élőlények közül egyedül az ember tudja, hogy meg fog halni, és mégis az ember az egyedüli lény, amely képes nevetni.

A mosolyszüretes könyveim első porciójának elején említettem, hogy a boldogságkutatók szerint pár évtizeddel ezelőtt naponta 18 percet nevettünk, manapság alig hatot. A kisbohócos borítójú könyvem borítójának bal alsó sarkában (lásd e kötet hátlapján lévő felső fotót) még nem volt 1-es szám, mert nem sejthettem, mekkora keletje lesz az ilyen jellegű könyvnek. Viszont húzni sem óhajtom, mint a rétestésztát, ezért most e kacagtató, szíveket megérintő sorozat vélhetően utolsó darabját tartja kezében a kedves olvasó.

Amiben teljesen bizonyos vagyok, az elmúlt öt esztendő alatt sem javult a statisztika: ma sincs időnk, kedvünk a gurgulázó nevetésre, ami egyébként - mint tudjuk - boldogsághormonokat szabadít fel. Vétek lenne hát lemondanunk róla, ezért javasom, lógjunk ki a lehangoltak sorából, ne legyünk átlag, se szürke massza, és ne is tétovázzunk tovább!

Nevetés, kacaj, felhőtlen hahotázások. Hol hallottam vagy láttam utoljára? Már az emléke is megfakult.

Pedig nem kell ám hozzá más, mint egy icike-picike mélyedés a szájszegletben, és máris kész a mosoly, mely életet ad, vidámságot sugall, és fényeket gyújt ebben a - Szuszán Peti barátom szavait kölcsönözve - nem mindig nyakigtejfeles világban...

(További részletek a könyvből Joó József - előszavak helyetti - gondolatai után olvashatók.)

Együnk medvehagymát!


Isteneknek való étek - mondják az öregek; fiatal ismerősöm, fekszik könyéken a földön, azt hajtogatja: világvége ellen medvehagyma, szomorúságra mosoly való. Mindkettő a Hámor-hegyen terem. A hegy ugyanott van, ahol van, ide minden beilleszthető: aprócska gyerekek sorakoznak az előtérben, született vagy festett szőke nők, álmodozók, ajándékozók, pedagógusok, Nemes Veronika, Frey Imre, szívvel látók, ráncgyűjtők, férjek, feleségek, féltékenyek, felszarvazottak, kérdezők, állandóan felelgetők; itt mindent ki lehet mondani, kölcsönvenni vonaton elhangzott beszélgetést, meghallgatni az ember saját történetét, emlegetni időt és felejtést, félelmet és vágyat, töprengeni: mi volt? mi nem? elmesélni a képet magát, a képet, mely apránként elhalványul. Késő éjjelen, becsukva a kéziratot őrző dossziét, midőn a címet leírtam, ki tudja, miért, egy vicc jutott az eszembe. Brezsnyev leteremti beszédíróját: - Ember, én negyedórás beszédet kértem magától, de a végén egy órán át szónokoltam! - Jaj, Brezsnyev elvtárs, mind a négy példányt felolvasta? Ebből semmit se lehet kisütni, sem azt, hogy nézett ki az, aki a világ serpenyőjét fogta, sem azt, mi volt a kedvenc étele. Nem is fontos. Az egészséges ember első ismérve, hogy nevet. Előszót nem szokás olvasni, ám akadnak ravasz szerzők, akik ilyesmiket biggyesztenek a sorok fölé: ajánlás, előszó helyett, nem elsőül olvasandó! bevezető, néhány szó a vásárlóhoz, elöljáróban, együnk medvehagymát!

Hámor Vilmos egyike a szorgalmasoknak. Eddig tizenegy könyvet jegyez, kedvelik a szponzorok, öt esztendeje kitalált valamit, válogatott, emlékezett és emlékeztetett, jegyzetelt, összefoglalt, csoportosított, elgondolkoztatott, a lelki rezdülések mögött az összefüggéseket kereste, a mosolyt éltette, hasznos, az eligazodást segítő anyagot gyűjtött egybe, figyelmeztetett az emberség lehetőségeire. Mostani összeállítása vélhetően utolsó darabja a sorozatnak. De mit jelent a búcsú? Előre megfontolta, netán pillanatnyi felindulásban követte el? Döntése végérvényes? Csak a legközelebbi kötetig szól? Felderíthetetlen, mit hoz az élet.

A könyv (néhol hámorgásokkal) nyájas olvasóknak készült (mert nyájas, aki olvas), mulattatásra, fogékony lelkek meghódítására. Életkalauz - ritkaságokkal, ínyencségekkel, szereplő- és történethalmozás, mozaikszerűség. Kíváncsisággal hajolunk a frissítő szövegek fölé, hogy tisztább képet nyerjünk a külső és belső világról, az emberekről, önmagunkról, s higgyük: szeretetben élni, ez az ember igazi közege. Amíg bennünk van, amíg körülöttünk: minden jó. Most sincs másról szó persze, mint a megszokott felépítésről, oldott, laza, nyitott az összeállítás, mutatja, hogy ezen a sárgolyón mindig van valami, ami érdekes, ami új, kínálja a játékot, az ismeretlent, a szellemi kalandozást, eszméltet. Sokféle beszédmód, megszólalási forma együtteséből épül fel a ...fuss el véle!, a fejezetekben figyelemre méltó dolgok kerülnek egymás mellé, bárcsakok, talányok, gyémántoKavicsok, sziporkák, graffitik, hoppákok, szösszenetek, aforizmákba botlunk, adomákba, huncutságokba, citátumokba, mesékbe, elgondolkodtató, szíveket megérintő eseményekbe és morzsákokba, találós kérdésekbe. A mosoly befutja az oldalakat, mint gyerek a jelsai strandmólót, viccek buzognak (tessék az adott helyen pontosan végignevetni az egészet!), csattanók gyógyítanak, egy-két oldal elolvasása már igen hatékony a szervezetre.

A közönség biztosan behatárolható: tiniktől az aggastyánokig. Velük lesz Kolompár Winnetou, a 67-es úton elballagó Cipő, Zsiga szomszéd meg színre lépő neje, Shakespeare, Vergilius, Hamvas Béla, Oravecz Nóra...

Hámor Vilmos - talán mániákusan - teljes képet akar adni arról a létezésről, ami egy ember. Olykor bele kell nézni a visszapillantó tükörbe, hogy pontosan tudjuk, hol állunk. Szereti ön a legerősebb fogú királynét? Adtak neki diót, a foga közé vette, összeroppantotta. Azt gondolja, hogy tudja, miért került a felirat (Isten óvja a királyt!) a harmadik hölgy koronájára? Tudja ön, hogy minden sikertörténet alapja a pozitív gondolkodás?

Tizenhárom éve itt nekünk meghalt Ámon László. H. V. a könyvet barátja-testvére emlékének szentelte. Nem lehetek érzéketlen e tény iránt, már csak azért sem, mert a keserves és gyönyörű pályán egy redakcióban dolgoztam az újságíróval, nyelvtornásszal, íróval és az egészséges életszemléletű grafikusművésszel.

Szabad-e nem szeretni a medvehagymát? Nyilván szabad, de miért kellene nem szeretni? Lépegessünk le a Hámor-hegyről, fejünkön egy kosárral, amelyből medvehagyma-csokrok és a legkülönbözőbb témájú történetek kandikálnak ki vidoran. Vegyünk élénk derültséggel, kedélyesen, barátságosan búcsút a mosolyszüret negyedik porciójától, mintha egy beutalós balatoni üdülő ismerkedési délelőttjén lennénk, aztán - néhány megállóval a világvége előtt - együnk medvehagymás krumplifőzeléket. Nagyon finom.
Joó József

Részletek a 12. könyvből:


"Ha egy sötét szobában találod magad, ahol minden csupa vér, és a falak rázkódnak, ne aggódj..., a legbiztonságosabb helyen vagy: a szívemben!"

Temetése negyedik évfordulóján - 2004. május 5-én - egy híján félszáz mondat folyt ki tollamból:


49 mondat, avagy "A többi néma csend"


1. Az ilyen című írást nem olvassák el az emberek. 2. Vagy mégis? 3. A huszadik század szívszorító jellemzője a mosoly nélküli száj. 4. Ez az egyik örökkön-örökké megjegyzendő mondata. 5. Telihold van. 6. Ilyenkor az ember emberre vágyik. 7. A minap "magam alatt" léptem az utcára, s a "vajon ki vidíthatna föl?" kérdésre ő jutott az eszembe. 8. Meg az Édesanyám. 9. Mert tolvajhónap ám az április! 10. Anyut a második hajnalon vitte el a kaszás. 11. Őt az utolsó előttin. 12. Most a Barátra gondolok. 13. Miközben írok, utolsó szál végig se szívott cigarettájának csikkjével diskurál tehetetlen tekintetem. 14. Kérésemre Marika adta emlékbe nekem a hátországból. 15. Marika, aki elhagyva a dagadt ruhát, múzsaként állt-ült modellt neki, s a férje arcába nézett biztatón. 16. Az utolsó cigaretta megidézett füstjében két gyermekarc. 17. Gergőé és Attiláé. 18. Felnőtt emberek már. 19. Megint egy mondata jut az eszembe. 20. Kell-e nagyobb csoda, mint amikor megyünk az utcán, kezünk lóg, ahogy egy kéz lógni tud, s egyszer csak menedéket keres benne egy másik kéz. 21. A játszótárs keze, gyermekeink keze. 22. Éjszakánként alkotott. 23. Napközben a Kisalföld oldalait szerkesztette. 24. Hétvégeken grafikáival ajándékozta meg az olvasót. 25. A Kisalföld "fejlécét" ő találta ki olyanra, amilyen. 26. Boldogan rajzolta az "I" alját csiklandozó pajkos "K"-t, a nagy hassal kevélykedő "S"-t, s álmodta-rajzolta mögéjük az ALFÖLD árnyalt betűit. 27. Kisalföld. 28. Egy lap és kilenc betű. 29. Kilenc, akár a grafikáit közlő Galaktika. 30. Akár a legszebb emberi érzés szava: szeretlek. 31. Ellátott ő a méterek milliárdjain túlra, hogy valamely különös bolygón is reánk leljen. 32. Sisakosokra, maszatos arcú bohócokra. 33. Tréfacsinálókra, vasárnap délutáni sétán unatkozó asszonyokra. 34. A bohócokat miatta szerettem meg. 35. Vagy őt a bohócok miatt? 36. A tizenkilencet rólunk találták ki. 37. Egy híján húsz esztendőn át szerkesztettük együtt a napilapot, egymással szemben ülve. 38. Otthoni telefonszámának összege ma is tizenhét. 39. Ez a szám visszaköszön. 40. Tizenhét-héttizenhét. 41. Ez nem a mennyei telefonszáma. 42. Tizenhétezer-hétszáztizenhét. 43. Ennyi nap jutott neki itt közöttünk. 44. Az utolsó hajnalnyira zsugorodott. 45. Mennyberöpülések. 46. Anyut három éve a költészet napján temettük. 47. A jó barát Radnóti születésnapján szállt alá a sírba. 48. Épp ma négy éve már. 49. Igen, mindössze negyvenkilenc; ennyi esztendősen fogadta be a győr-révfalui temető "perselye" a grafikus-festőművész barátot, Ámon Lacit.

"Számomra a barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, »csendesen« meglapul a polcon. De amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen ott van." (Hofi Géza)

:) A gyermek Jedlik Ányos beszalad a konyhába:
- Anyu, anyu, tudod, hogy az apu egy hatalmas gödröt ás a kertben?
- Tudom, Ányos, kutat ás.

:) - Apu, kipróbálhatom a bungee jumpingot?
- Még mit nem! Az életed egy elszakadt gumival kezdődött, nem akarom, hogy úgy is végződjön.

:) Igazoltatják a részeget:
- Neve?
- Kis Herceg.
- Biztos benne?
- Persze. A rókám itt van a sarkon.

:) Búcsúbeszéd a villanyszerelő temetéséről:
- Jó vezető voltál, mindig nagy volt körülötted a feszültség, de most, hogy kiverted a biztosítékot, leföldelünk.

:) - Pistike, mit csinálsz te itt?
- A szomszéd Tibikével játszottuk a melyikünk mer jobban kihajolni az ablakon játékot.
- És hol van Tibike?
- Ő nyert.

:) Két denevér függ a faágon, fejjel lefelé, ahogy illik. Kérdezi az egyik:
- Melyik volt életed legpocsékabb napja?
- Amikor hasmenésem volt.

:) - Apa, öltözhetek sírnak a farsangon?
- Tavaly lánynak öltöztél, ugye?
- Igen..., miért?
- Ej, fiam! Bolond, aki sír egy lány után!

:) Bolti lopásért bíróságra kerül egy nő.
- Mit emelt el? - kérdezi a bíró.
- Egy kis őszibarackkonzervet - feleli. - Csak hat barack volt benne.
- Hat barack? Nos ezért hatnapi börtönbüntetésre ítélem, barackonként egy napra.
A nőt az ájulás környékezi szégyenében, amikor a terem végében ülő férje felpattan, és azt kiáltja:
- Bíró úr! Egy borsókonzervet is ellopott.

:) A bárban nagy társaság ünnepelte a szilvesztert. Amikor közelgett az éjfél, egy nő bekiabálta:
- Most pedig minden férfi álljon közel ahhoz a személyhez, aki a legfontosabb az életében!
Nagy nyüzsgés támadt hirtelen, szegény pultost majdnem agyontaposták.

:) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kék város. Kék utcák, kék parkok, kék kertekben kék emberek kék paradicsomot termesztettek. A várost átszelő kék folyó partján állt egy kék palota, s annak egyik kék szobájában üldögélt egy kicsi piros törpe, aki így morfondírozott magában:
- Hű, de nem illek én ebbe a mesébe!

"Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, épp a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket." (Walter Chrisler)


Az élet egy narancs..., vagy körte tán?


...láttam apámat a kórházi ágyon, oxigénmaszkban..., szív szakad meg, ha rágondolok, mennyi mindent nem kérdezünk meg, amikor még megtehetnénk. Ó, Istenem, mennyi mindent szeretnék megtudni utólag apuról, anyuról, a barátról is, naná, de már késő...

...Aznap délelőtt a szüleivel egykorú embereknek tartandó előadásra igyekezett épp. Korábban érkezett, de nem maradt az autójában ülve, hogy zenehallgatással múlassa az időt, hanem - kihasználva az ősz eleji langy napsütést - sétálgatás közben rendezgette gondolatait. Így ért a közeli élelmiszer-áruházhoz, amely előtt a gyümölcseiket kínálgató utcai árusok és vevőik hányták-vetették a világ dolgait. Ekkor pillantotta meg a körtét; azt a sárga héjút, amelybe igazából nem is lehet harapni anélkül, hogy zamatos leve ne csorogjon végig az ember kezén.

Édesapja jutott az eszébe, ami nem volt nehéz; épp aznap lett volna nyolcvanöt éves, de bő évtizede már az égi borbélyüzletben serénykedik. Ezt a fajta körtét szerette az édesapja! Vitt is be neki a kórházba a gyászos napot megelőzőn; ma is előtte a feledhetetlen kép, amint apja tehetetlen-fektében jóízűen eszi a körtét, és az ő kezén csorog a leve... És másnap, mielőtt a tortáért indult volna a belvárosba - lánya tizennegyedik születésnapjára készültek épp -, útba ejtette ismét a kórházban fekvő apját, akinek arcán maszkféle segítette a légzést. És bár beszélt hozzá; ő nem válaszolt. Csak tekintetük diskurált némán. Mire gondolhatott? Vajon mi mindent mondott volna még a fiának, ha nincs rajta az oxigénmaszk?

Sose tudja meg! Ugyanis épphogy hazaért a tortával, megcsörrent a telefon; kórházból jött a hír, a megfellebbezhetetlen.

Hogy ne rontsa el a készülődő ünnep hangulatát, órákon át magában cipelte a fájó hír terhét, s hogy kitartson legalább déli egy óráig - a gyertyafújásig, lánya születésének percre pontos évfordulójáig -, csak a feleségével osztotta meg a titkot. Az ünnepre érkező rokonoknak és barátoknak így már ketten lettek gyanúsak, s faggatózásuk hatására csakhamar a felnőttek is osztoztak a fájdalomban; vitték könnyeiket a kisebbek elől konyhába, fürdőszobába, mindhiába... Pontban egykor már a gyerekek is kisírt szemmel ülték körül a nagyszobában megterített születésnapi asztalt...

A múltat idéző percekben nem sokáig szemezett az árus körtéivel; hirtelen kért kettőt. Az egyik lehet bármelyik - mondta neki -, de a másik a legszebb legyen, a legzamatosabb. A bármelyiket megette az autójáig tartó visszaúton, a legszebbet pedig az előadásának kéziratát őrző táskájába rakta...

Tán még soha nem érezte magát ennyire biztonságban - évek óta immár anyátlanul is - a szüleivel egykorú emberek között. Hálás hallgatóságától óra múltán búcsút véve a nyugdíjasok vezetője megpillantotta táskájában a körtét, ő pedig szándékát kikotyogva megkérdezte a kedves mosolyú Anitól, hogy nagy butaság-e az édesapja hamvait őrző urnához szánt virág mellé tenni a kedvenc gyümölcsét.

A klubvezető azt válaszolta: semmi sem butaság, ami szívből jön.
A körte még másnap is ott volt... Harmadnap is...
Egyszer csak lejön érte...

...Nem könnyű engedni a szélnek, hogy röpítse ezt a gyümölcsös érzést, de vigye. Végtére is teljesen mindegy, hogy narancs vagy körte, lehetne akármilyen gyümölcs íze, még a dióé is, ha azokat juttatja az ember eszébe, akiktől az életét kapta. Mert Lénárd Sándor szavaival ott van otthon az ember, ahol gyökerei vannak, halottai az anyaföldben, ahol tegezik az embert, ahol a nagyapja ültette diófának gyümölcsét töri, és fát ültetve unokáira gondol.
És ha már fák! Mondják, hogy nem árt, ha földi tartózkodása idején az ember gyereket szül (vagy segédkezik az előkészületekben), könyvet ír, és fát ültet. Nos nálam az első kettő kipipálva, de a harmadikkal adós voltam magamnak egészen a múlt esztendő virághétfőjéig. Igen-igen, ha van virágvasárnap, miért ne lehetne virághétfő? 2012. november 26-án, a Virág név viselőinek neve napján elültettem életem első fáját; szilvát terem majd. És ha már Vilmos vagyok, körtefát is. Az egyiket gyerekkorom emlékére (a Gőzmalom utcai házunk udvarán állt egy szilvafa, sokszor felmásztam rá), a másikat apuéra. Szilvafás udvarunk dózer áldozata lett, apu sincs köztünk, húsz éve immár.
Áldásban és szeretetben legyen része mindenkinek, aki majd ama két fa gyümölcséből eszik...


Hmmm!


- Sírsz?
- Nem, csak belement valami a szemembe.
- Mi?
- Egy emlék.

□ Ha most kívánhatnék egyet, azt kérném, hadd hívjam fel a mennyországot, hogy hallhassam annak a hangját, aki idelent annyira hiányzik...

□ Miért hunyjuk le szemünket, amikor imádkozunk, amikor sírunk, amikor csókolunk, és amikor álmodunk? Azért, mert az élet legcsodálatosabb dolgai szemmel nem láthatók, csak a szív képes érzékelni őket.


Ami melegen tartja szívüket


Amikor még kicsi voltál, sokat foglalkoztak veled, hogy megtanulj evőeszközzel enni, megtanítottak felöltözni, bekötni a cipőfűződet, begombolni az ingedet. Kicserélték a pelenkádat, megmutatták, hogy hogyan mosakodj és fésülködj. Erkölcsre és empátiára tanítottak.

Amikor majd megöregszenek, és ők felejtenek el bizonyos dolgokat, légy rájuk tekintettel. Lesz, amikor elfelejtik, hogyan kell bekötni a cipőfűzőt, hogyan kell begombolni az inget, amikor ők eszik le magukat, vagy remegő kézzel fésülik hajukat. Légy türelmes, mert te is lassan fejlődtél, ők is lassan öregszenek. Egyedül a te jelenléted, türelmed és nagylelkűséged lesz az, ami melegen tartja szívüket. Egy napon, mikor elveszítik az egyensúlyukat, és nehezükre esik majd járni, fogd meg a kezüket, és tisztelettel kövesd őket lassú tempójukon úgy, ahogy ők követtek téged, amikor járni tanítottak. Légy mindig mellettük, ahogy ők tették: küzdöttek, sokat áldoztak és éltek. Értünk, érted. Egyszer majd te is leszel ilyen helyzetben...


Van benne valami


"Szeretek esőben sétálni, mert olyankor senki se látja, hogy sírok." (Rowan Atkinson, Mr Bean)
"A siker létráját nem lehet zsebre tett kézzel megmászni." (Arnold Schwarzenegger)
"A legtöbb árnyékot az életünkben az okozza, amikor saját fényünkben állunk." (Ralph Waldo Emerson)
"Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít." (Ayrton Senna)
"Határozottan állítom, hogy ha mindenki tudná, mit beszélnek róla embertársai, nem lenne négy barát se a világon." (Blaise Pascal)
"Ha valakinek problémája van veled, mindig jusson eszedbe, hogy az az ő problémája." (Anonim)
"Inkább utáljanak azért, aki vagyok, mint hogy szeressenek azért, aki nem." (Kurt Cobain)
"A legromantikusabb történet nem Rómeóé és Júliáé, akik együtt haltak meg, hanem Nagymamáé és Nagypapáé, akik együtt öregedtek meg." (Anonim)
"A pénz igazi értékét az adja, amit mással megosztasz belőle." (Elvis Presley)
"Az emberekkel való foglalkozás nagyon hasonlít az aranymosásra. Nem a piszkot keresed, hanem az aranyat." (Andrew Carnegie)


Hoppákok


□ Nem tegezlek többet. Most örülsz?
□ Ma kipróbáltam fél tucat gyógyszert. Tényleg hat.
□ Ha egy nőnek rossz napja van..., hidd el, neked is az lesz.
□ Egy férfinak három nőt kell szeretnie: aki megszülte, aki neki szül, és aki neki születik.
□ Utálom, amikor alábecsülnek, de imádom látni az arcukat, ha sikerem van.
□ Az élet csak addig tart, amíg a cédula a csuklódról lecsúszik a nagylábujjadra. De a köztes időt próbáld tartalmasan eltölteni!
□ Büszke vagyok a szívemre, annyiszor játszottak már vele, megsebezték, megcsalták, összetörték..., és még most is működik.
□ A bátyámmal régen sokat pingpongoztunk. Mindig megvert. Mert mindig én nyertem.
□ Az alkoholistának nincs se tegnapja, se holnapja, se mája.
□ Boldogság az, amikor a fogorvos azt mondja, hogy nem fog fájni, és a fúró bekapja a kezét.
□ Van egy apró szépséghibám. Az egyik fülem nagyobb a másik kettőnél.
□ Ha a férfiak menstruálnának, állandóan a tamponjuk méretével hencegnének.
□ Én sike Te fuszos, Ő sike Mi fuszos, Misike Tifuszos.


Van másik


Ígérd meg, hogy soha nem fogsz más lányt szeretni rajtam kívül!
- Nem tehetem - válaszolta a fiú.
- Tehát, van valaki más?
- Még nincs, de lesz. Úgy néz majd ki, mint te..., és úgy fog hívni téged: anyu.


Szeme fénye


Élt egyszer egy fiú, helyes, szívtipró és szerelmes. Senki sem tudta, hogy az ő anyukája az, aki az iskolában takarított, és akinek egy szeme volt csupán. Az anya szerette volna tudni, milyen jegyei vannak a fiának, ezért megkérdezte a tanárt. A titok többé nem volt titok, mindenki azt kérdezte: "Pfuj, ez a te anyád?" A fiú nagyon megharagudott rá, elköltözött otthonról, szóba se állt vele többé.
Rövidre zárva a történetet, sok év után nagyon gazdag lett, boldogságban élt gyönyörű feleségével és két gyermekével. Egyetlen másodpercre se gondolt az anyjára, aki viszont - mit sem tudva fiáról - annyira aggódott miatta, hogy úgy döntött, felkeresi gyermekét.
Amikor megérkezett az idegen házhoz, két kislány nyitott ajtót, majd sikoltozva kiabáltak apjuknak: "Apaaa, apaaa, segíts, itt egy szörny!" A férfi jött, és elzavarta az anyját, aki könnyezve, szívig ható fájdalommal tért haza.
Az egykori szívtipró néhány hónap múltán álmában látta viszont szülőjét. Felébredve elhatározta, hogy meglátogatja, és bocsánatot kér. Csengetésére senki sem nyitott ajtót. Amikor a szomszédokat faggatta, hol van az anyja, rácsodálkoztak:
- Nem is tudod, mi történt? Két hete meghalt, ezt a levelet hagyta itt a nevedre.
A fiú olvasni kezdte: "Kedves fiam! Te mindig szégyelltél engem, pedig én mindenkinél jobban szerettelek. Már rég el kellett volna mondanom neked, kiskorodban te és apád tragikus autóbalesetet szenvedtetek. Ő meghalt, és te elveszítetted az egyik szemedet. Képtelen voltam elviselni, hogy egy szemmel élj, ezért neked adtam az enyémet. A baleset óta az én szememmel látod a világot. Szeretlek. Anyád."


És végül...


...Történt, hogy egy gazdag ember többkosárnyi szemetet adott egy szegény embernek, aki elmosolyodott, és elment a kosarakkal, kiürítette, elmosta, és feltöltötte valamennyit gyönyörű virágokkal, majd visszament a gazdag emberhez, és visszaadta neki.
A gazdag ember meglepődött, és azt kérdezte:
- Miért adsz nekem szép virágokat, amikor én szemetet adtam?
A szegény ember így válaszolt:
- Mindenki azt ad, ami a szívében van.

Ebben a könyvben a szívem diskurál a tiéddel. Hálásan köszönöm a rám szentelt idődet!

"Ne a külsőt nézd, az megtéveszthet. Ne a gazdagságot nézd, az elveszhet. Keress valakit, aki megnevettet, mert gyakran egy egyszerű mosoly a legsötétebb napot is bearanyozhatja. Keress valakit, aki a szívedben mosolyt kelt!" (Anonim)



...fuss el véle! A Mosolyszüret 4. porciója könyvborító hátoldala