HÁMOR VILMOS
www.hamorvili.hu



- Valahol olvastam, hogy a jó és a rossz együtt vették ki albérletüket bennünk. Néha érzem is civódásukat. Ha a jó kerekedik felül, mindenkiben és mindenben a szépet, a jót látom, mondhatni, már-már nem is a földön járok, hanem tán húsz-harminc centivel feljebb, ahol pipacsfejek cirógatják talpamat. És bár nincs mindenhol virág, képzeletemnek semmi sem szabhat határt: utamra képzelem őket.

Megjelent a
Mosolyszüret java-borsa

Mosolyszüret java-borsa




"Ha egyetlen szív fájdalmát enyhítem, nem éltem hiába; ha könnyítek egyetlen életen, nem éltem hiába; ha lepottyant madárfiókát visszarakok fészkébe a fára, nem éltem hiába."

(Emily Dickinson)

Kicsi, mondd el...!

Kilenc évvel ezelőtt én segítettem világra Sachit - mesélte egy szülész. - Amikor négyéves lett, a kisöccsét is én köszöntöttem. Alighogy a kicsi megszületett, Sachi kérte a szüleit, hadd maradjon egyedül az újszülöttel, ám ők féltek, hogy a legtöbb négyéveshez hasonlóan féltékeny a kicsire, és bántani akarja, ezért nem egyeztek bele. A lányka azonban semmi jelét nem mutatta a féltékenységnek. Kedvesen gondozta a kicsit, és egyre jobban könyörgött, hogy hagyják vele egyedül.
Végül a szülei megengedték. Boldogan ment be a kicsi szobájába, becsukta az ajtót, de az résnyire kinyílt.
A szülei belestek és kihallgatták, mit mond.
Látták, amint a kis Sachi csendben az öccséhez lép, az arcát odadugja az övéhez, és halkan megszólal: "Kicsi, mondd el nekem, milyen az Isten! Mert már kezdem elfelejteni."

Ráadásdózis repetázóknak

Ízelítő a Mosolyszüret java-borsa című kötet végén lévő 6. porcióból:

:) A minap összefutottam Zsiga szomszéddal a lépcsőházban. Azt kérdezte, emlékszem-e az apjára.
- Naná - mondtam neki -, ő volt a legjobb suszter az utcában.
- Én meg, képzeld el, tizennyolc éves koromig azt hittem, hogy az apám pék.
- Hogyhogy?
- Egyfolytában azt hajtogatta, amíg az én kenyeremet eszed...

:) - Petike, edd meg szépen a főzeléket! Más gyerek örülne, ha csak a felét kapná.
- Én is.

:) A bácsika elmegy az orvoshoz:
- Tessék mondani, drága főorvos úr, hogyan tudnék én AIDS-et kapni?
- Atyaég! Hány éves a bácsi?
- Kilencven.
- És miért szeretne AIDS-et kapni?
- Mert azt olvastam, hogy az AIDS-szel el lehet élni még tíz-tizenöt évet.

Azt mondja a szomszédom, a Zsiga...

  • Az utcán sétáltam, amikor egy fickó kabátjából ezres esett a földre. Felvettem, zsebre raktam, de akkor belém hasított egy gondolat: "Vajon Jézus mit tenne ebben a helyzetben?" Így hát fogtam a pénzt, és borrá változtattam...
  • A nőknek két helyen van ajkuk. Az egyikkel veszekednek, a másikkal békülnek.
  • James Cameron tengeralattjáróval lemerült a Mariana-árokba. Egy híres filmrendező hogyan süllyedhet ilyen mélyre?
  • Amikor egy ember jót cselekszik anélkül, hogy kényszerítve lenne rá, akkor Isten lepillant, elmosolyodik, és azt mondja: Ezért az egyetlen pillanatért érdemes volt megteremteni a világot.
  • Valakit kinevetni az együgyűség jele. A másik emberrel együtt kell nevetni, nem pedig rajta.
  • Tegnap megpróbáltam hajtogatni a fogaimat, de nem sikerült. Azt hiszem, nem indulok a fogathajtó versenyen.
  • Sosincs második lehetőség, hogy első benyomást kelts.
  • Néha odalopózom az ébresztőórámhoz és ráordítok: "NA MILYEN ÉRZÉS, TE MOCSOK?"

Zsigáné is belibeg

  • Tegnap aláírtam egy százmilliós reklámszerződést, miszerint én leszek az egyik legnagyobb parfümgyár arca. Most már csak azt kéne elintéznem valahogyan, hogy ők is aláírják.
  • Másként nézi a világot az a férfi, akinek özvegy a felesége.
  • Szia! Csak azt szeretném megkérdezni, hogy igaz-e, hogy mi van veled?
  • A hízelgés az, amikor olyasmit mondunk másoknak, amit magunkról gondolunk.
  • Nem szeretem a tornászást. Ha Isten azt akarta volna, hogy megérintsük a lábujjunkat, magasabbra rakta volna őket.

:) - Hogyan készül a gyerek?
- ???
- Délután leül és tanul.

:) Az uszodában megszólal a hangosbemondó:
- Figyelem! A kismedence mellett pénztárcát találtunk. Köszönjük.

:) - Vajon Peter Falk miért játszotta évtizedekig a népszerű nyomozó szerepét?
- Lehet, hogy csak Kalandbó'.

:) A farkas nagyon szerette a betűket... Felfalta a nagy I-t meg a piros K-t.

Szemenszedett igazságok

  • Ha a szemünkkel lelkeket látnánk a testek helyett, mennyire mások lennének a szépségideáljaink.
  • Az aggódás olyan, mint a hintaszék: lefoglal, de nem jutsz vele sehová.
  • Egyszer te vagy a galamb, másszor meg a szobor.
  • Ha egy nő kerül felülre, ugrálni fog örömében...
  • Néha túl sok ideig tart, míg észreveszed, hogy olyan emberekre pazarolod az időd, akik egy percet sem érdemelnek az életedből.

Az élet költői kérdései

  • Miért nem a fejemet hallom, ha felveszem a fejhallgatót?
  • Miért van, hogy a boldogtalanság maradandóbb élmény, mint a boldogság?
  • Vajon miért olyan fontos a szép fehérnemű, ha a szerelem vak?
  • Miért járnak a balettosok mindig lábujjhegyen? Nem lenne egyszerűbb magasabb táncosokat alkalmazni?

:) A magyar labdarúgó-válogatott ma felkeresett egy árvaházat.
"Annyira rossz érzés volt látni azokat a szomorú arcokat, a reménytelenséget a szemükben" - nyilatkozta később a hatéves Palika.

:) - Anyanyelvi szinten tudok angolul - dicsekszik szomszédom, a Zsiga.
- Na ne mond!
- Bizony-bizony. Anyám egy szót se tudott, én is annyit.

:) A festő így szól a szőke modellhez:
- Most pihenhetsz egy kicsit, amíg a hátteret festem.
- Akkor most megforduljak?

:) - Mit parancsol, uram? - kérdezi a pincér.
- Mindegy, csak nagy legyen, hideg, és sok vodka legyen benne.
- Na akkor jöjjön, bemutatom a feleségem!

:) - A rendőr ténykedik a feleségével az ágyban, az asszony liheg, nyög...
- Fáj?
- Nem, nem, pont fordítva...
- Jáf?

:) - Professzor úr, igaz, hogy ön veri a feleségét?
- Nem igaz. Nem vagyok professzor, csak egyetemi docens.

:) Állok a fehérneműbolt kirakata előtt. Az egyik melltartóba beleképzelek egy nőt. Aztán leképzelem róla a melltartót.

Houdini trükkjei

Már gyerekkoromban is lenyűgözött Harry Houdini, a nagy szabaduló művész. Lelkesen olvastam emlékiratait, melyekben leleplezte néhány titkát, hogyan szabadult börtönökből, elmerült ládákból, bankok pincéiből.
Az egyik leghíresebb mutatványában például a Scotland Yardról szökött meg, pedig az egyik feltétel az volt, hogy nem viselhetett ruhát, nehogy becsempésszen valamilyen eszközt vagy kulcsot.
Hogyan csinálta? Egész egyszerűen. Borotvapengével pici fület vágott a sarka kérges részébe. Ez alá a pici, megkeményedett bőrből álló fül alá rejtett el egy kicsi órarugót. Aztán amikor egyedül volt, ezzel a pici fémmel nyitotta ki az összes zárat. Ekkor eldobta a drótot, és kisétált.
Hogy óriási hírnevéből tőkét kovácsoljon magának, az egyik londoni bank kihívta, hogy szökjön meg a legújabb biztonsági rendszerrel ellátott pincéjéből. Biztosak voltak benne, hogy a hírhedt szabaduló művész végre megtalálja méltó ellenfelét.
Houdini elfogadta a kihívást, és a megadott napon újságírók hada jelent meg, hogy láthassák, a mester ki tud-e szabadulni a megadott három és fél perc alatt. Ezúttal magán hagyhatta a ruháit. Ez pedig jó, mert egy másik trükköt rejtegetett. A szerződéseiben kikötötte, hogy mielőtt eltűnt a faládában vagy börtöncellában, megcsókolhatta a feleségét. Mivel mindegyik mutatványa elég veszélyes volt, ugyan ki tiltotta volna meg a párnak az esetleges utolsó búcsút.
Azt azonban senki sem tudta, hogy egy csóknál többet kapott a feleségétől. Amikor ajkaik összeértek, a neje egy pici drótdarabot adott át neki szájból szájba. Amikor egyedül maradt, ezzel a dróttal nyitotta ki a zárakat.
Ezúttal azonban a drótos trükk nem akart sikerülni. Így írt Houdini erről az esetről: "Miután egy perc elmúltával nem hallottam az ismerős kattanást, azt gondoltam, ó istenem, ez tönkreteheti az egész karrieremet. Hírességem tetőpontján vagyok, az egész sajtó itt van. Két perc múlva elkezdtem erőteljesen izzadni, mert még mindig nem nyitottam ki a zárat. Három perc kudarc után már csak harminc másodperc maradt, és véletlenül benyúltam a zsebembe egy zsebkendőért, hogy megtöröljem a kezem és a homlokom. És ekkor nekidőltem az ajtónak, az pedig csikorogva kinyílt."
Az ajtó ugyanis nem volt bezárva.
Mivel azonban Harry azt hitte, zárva van, így zárva lehetett - a fejében. Csak az a véletlen mozdulat, hogy nekitámaszkodott az ajtónak, tudta megváltoztatni a hiedelmét, és ezzel megmentette karrierjét.

Ugyanez van velünk is. Azok a dolgok, melyekről azt hisszük, legyőzhetetlen gátak, akadályok és problémák, azok csupán olyanok, mint a pinceajtó. Csak a fejünkben vannak bezárva, és amíg azt hisszük, nem tudjuk kinyitni, nem is tudjuk sosem. Azonban ha meglökjük az ajtót, csodálkozva tapasztaljuk, hogy nem is volt bezárva, sőt, nincs is ajtó, csupán az illúziója.
Mindannyian lehetünk mestermágusok. Csak annyit kell tennünk, hogy ha bármilyen akadállyal találkozunk, megtesszük az első lépést: meglökjük az ajtót.

- Mester, mi lehet a boldogság titka?
- Ne vitatkozz idiótákkal! - hangzott a tömör válasz.
- Én nem hiszem, hogy ez lenne a titok.
- Igazad van - mondta a mester.

Ezek se piskóták

  • Vannak olyan emberek a világon, akik annyira szegények, hogy csak pénzük van.
  • Jobb ma egy túzok, mint holnap egy véreb!
  • Fogalmam sincs, hogy az én koromban hogyan illene viselkedni, hiszen még sosem voltam ennyi idős, mint most.
  • Júlia ajtó akart lenni, de kapu lett.
  • Néha nem csak a rossz emlékek tesznek szomorúvá, hanem a legjobbak, amelyekről tudod, hogy soha nem fognak még egyszer megtörténni.

Kevés férfi tudja...

...hogy egy ujjal végigsimítani a nő arcát több, mint megmarkolni a fenekét,
...hogy mélyen a szemébe nézve jobban megismerhető, mint a dekoltázsát bámulva,
...hogy ha beszélget vele, többet megtudhat róla, mint utána leselkedve,
...hogy érdeklődéssel meghallgatni és megérteni felemelőbb, mint kocsival, pénzzel felvágni előtte,
...hogy a hűség ott kezdődik, amikor nem forgolódik más nők után,
...hogy a nő jobban becsüli azt a férfit, aki a házimunkában segít, mint azt, aki étterembe viszi,
...hogy egy jó szóval beljebb kerülhet a szívébe, mint ezer hazug ígérettel...

GyémántoKavicsok

"Még egyetlen nőt sem hagytak el, mert nem mosogatott eleget, de azért már sokat, hogy nem nevetett eleget.

(F. Várkonyi Zsuzsa)

"Egy csecsemő csak mosolyog: nem mérlegeli, ki méltó a mosolyára és ki nem. Mi is újra tanulhatnánk mosolyogni, még mielőtt bárkit megítélnénk."
(Stephanie Dowrick)

"Én azonban én vagyok, és akkor sem változtatom meg az ízlésemet, ha az egész emberiségnek egybehangzóan más is a véleménye. Ha nekem nem tetszik valami, hát nem tetszik és kész. A világon semmi okát nem látom, miért kellene tetszést majmolnom csak azért, mert embertársaim többségének tetszik valami, vagy legalábbis úgy tesznek, mintha tetszenék nekik."
(Jack London)

"Egyikünk sem jut ki innen élve, így kérlek, ne kezeld magad többé elkésett gondolatként! Edd a finom ételt! Sétálj a napsütésben! Ugorj az óceánba! Mondd ki az igazságot, amit rejtett kincsként őrzöl a szívedben! Légy bolondos! Légy kedves! Légy furcsa...! Semmi másra nincs idő."
(Richard Gere)

"Őrültség, ha nem olyannak fogadjuk el az életet, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, amilyen."
(Don Quijote)



Mosolyszüret java-borsa könyvborító hátoldala