HÁMOR VILMOS
www.hamorvili.hu



- Valahol olvastam, hogy a jó és a rossz együtt vették ki albérletüket bennünk. Néha érzem is civódásukat. Ha a jó kerekedik felül, mindenkiben és mindenben a szépet, a jót látom, mondhatni, már-már nem is a földön járok, hanem tán húsz-harminc centivel feljebb, ahol pipacsfejek cirógatják talpamat. És bár nincs mindenhol virág, képzeletemnek semmi sem szabhat határt: utamra képzelem őket.

Megjelent
a CSODACSÁKÓ

Mosolyszüret

A mosoly a lélek tükre. A sokak által gyakran emlegetett mondás - tudom - eltér az enyémtől, a fejembe mégis ez a változat fészkelődött, mivel a mosoly oly sok árnyalatát ismerem, mint amilyen széles skálájú lelkünkben az érzelem.
Hámor Vilmos legfontosabb feladatának tartja: mosolyt varázsolni emberarcra. Méghozzá gondűző mosolyt. Ebben a könyvében azoknak az előadásainak írásait kötötte csokrokba, melyekkel évek óta megy, ahova hívják-várják, hogy sajátos stílusával, az elhangzó üzenetek között egyénien improvizáló kalauzolással tegyen eleget vállalt küldetésének. Úgy játszik a különböző hangulatú történetek váltogatásával, mint egy jó zenész a hangszerén: ha kell, némán zokog, és csend tölti ki a sorokat, hogy aztán a percnyi mosolyszünet után szárnyalva emelje hallgatóságának kacaját. Az elmúlt esztendőkben vaskos gyűjteménnyé duzzadt repertoár mások bölcseleteit tartalmazza; úgy elgondolkodtatókat, mint mosolyfakasztókat, színesítve a rá jellemző hámorgásaival. Mély gondolatokat és önfeledt derűt fűz ritmikusan váltakozva kerekké: egyszer szüNet, másszor szüRet, akárcsak az életben. Bárhogy is van, senki sem lehet olyan gazdag, hogy mosoly nélkül ne szegényedne, és senki nem lehet olyan szegény, hogy ne gazdagodna a győri szerző újabb könyvében lévő - szíveket megérintő és nevettető - történetektől.

Kovacsics Marcsi

Gondolatok a Mosolyszüretről

"Halandó létünk cukrozott epéje" - mondta Arany János a humorról. Zsebbe való kötet Hámor Vilmos nyolcadik könyve, az összegyűjtött szövegek (hámorgásokkal itt-ott) mindenkinek valók, fiataloknak és idősebbeknek, különösen pedig maguk alatt lévő embereknek, a keserűséget magukból kinevetni akaróknak. Ne tagadjuk, sokan vannak ilyenek. Vagy ahogy Kovacsics Marcsi írja, a szerző "legfontosabb feladatának tartja: mosolyt varázsolni emberarcra. Méghozzá gondűző mosolyt." Tehát: a könyv olvasása közben vodkásüveggel és késsel ne hadonásszunk!
Mosoly és varázslat. SzüNet és szüRet. Minden. Hámor Vilmos azt kívánja, mindig legyen időnk nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje; olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve; dolgozni, mert ez a siker ára; játszani, mert ez az örök ifjúság titka; szeretetet adni, mert gyógyítja az embert, azt is, aki adja, azt is, aki kapja; pillanatnyi mosolyt adni, mert ez az arc legszebb ékszere; néhány kedves szót mondani, mert ezekkel könnyebbé tehető az élet.
Az van: néha a mennyben lakozunk, néha a pokol fenekén. A világ szutykát megszoktuk, a politikáét úgyszintén, a közölt történetek és viccek kortörténeti dokumentumok, tudás- és tényanyagot hordoznak, sokszínű graffitik, aranyköpések, nyakifáncok, örökzöldek, ÉNek, szóficamok, hoppák, bölcseletek, anonim idézetek, útravalók, interneten keringő példázatok.
Kapaszkodhatunk az élet nagy igazságaiba, kacagásra ingerlő, ismert és ismeretlen poénokba (manapság a viccmesélő nem játszik az életével), idézhetünk bölcsességeket, elmerenghetünk Goethe szavain: "Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán."
Megváltozott volna a világ? Igen. Mosolytalanabb lett, egyre gyakrabban értik benne egymást félre az emberek. Nevetésszegényebb lett. A veszélyre már Eötvös Károly is figyelmeztetett: "Vagy boldogtalan ember, vagy rossz ember az, aki telis-tele sunyiságokkal, sumákságokkal, nevetni nem tud. Az ilyen embert jól megfigyeljétek. Ha boldogtalan: legyetek részvéttel; ha rossz: fussatok tőle. De ország dolgát, nemzedékek jövendőjét, fiatalok szerencséjét rá ne bízzátok."
A mosolyvarázslás, akárcsak a nevetés: filozófia. Bölcseleti kérdés. És van a humornak, a nevetésnek kultúrája. Arra való - akárcsak a múlt -, hogy valamit tanuljunk belőle. A változatos és szórakoztató gyűjteményt sok szempontból lehetne méltatni, de nincs rá szükség. Akik kezükbe veszik a könyvet, mosolyban, nevetésben találhatnak gyógyírt fájdalmukra, elégedetlenségükre, derülhetnek magukon, kínos napi eseményeken. Az idei esztendő elég okot adott mindkettőre. És ad majd az új is! Már csak ezért sem szabad a szerző hámorgásokkal megtűzdelt kötetét a hátsó polcra tenni. Mert a vicc (és minden elgondolkodtató, szívet érintő történet) gyógyír. Oldja a szorongásokat. "A mosoly olyan görbület, amely mindent egyenesbe hoz" - idézi egy ismeretlentől a szimbolikus mondatot Hámor Vilmos. A pokolba robogó világban ez fölöttébb megnyugtató.

Joó József
a Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár
internetes kulturális magazinja,
a Győri Szalon felelős szerkesztője

Visszhang

"Hámorgós könyved folyamatosan mosolyra kelt bennünket. A szomszédok azt hiszik, valami bajunk van, pedig csak távol tartjuk magunkat a hétköznapoktól. Vagy talán épp részt veszünk benne a segítségeddel?" (Matusz Károly fotóriporter)

"Az immár 47 éve barátnőmtől és férjétől (Rétiné dr. Bőhm Éva, Réti Csaba, Vámosszabadi) kaptam ajándékba karácsonyra nevemre szóló kedves dedikációval a Mosolyszüret című könyvét, és ez már-már a bibliám lett (pedig igazi is van nekem). Minden áldott nap olvasok belőle, a legtisztább, ha csak azt írom: KÖSZÖNÖM, hogy összegyűjtötte, hogy leírta, hogy kiadta, hogy dedikálta..., bevadászom az összes korábbi kötetét. Írjon még nagyon-nagyon sokat, Ön ezért született." (Rácz Rozália, Pécs)

"Hetekig kórházban voltam a kisbabánkkal, sajnos epilepsziás lett, ami az egész családot megviselte lelkileg. A párom olvasnivalót hozott be, hála istennek a Mosolyszüretet. Rengeteg erőt merítettem belőle, a sorok közül áradó optimizmus, emberség, humor és szeretet segített leküzdeni azt az iszonyú fáradságot, amit a babáért való aggódás okozott. Az én drága párom kisiskolás kora óta egyetlen könyvet sem olvasott, mondván, nem bírja a szeme. Hát az ön könyvét bírta, és kíváncsi a többi kötetére is. A csecsemőosztály minden nővére gratulál a hámorgásokhoz. Ha tehetném, minden kórház minden osztálya kapna egy-egy példányt, mert láttam, milyen hatást váltott ki, ahogy kézről kézre járt." (Zsigmond Szilvia, Vassurány)

"Arra kérem, legyen szíves három példányt dedikálni a Mosolyszüret című könyvéből, mert miután egy szuszra kiolvastam, úgy gondoltam, anyák napjára nagyszerű lenne édesanyámnak, anyósomnak és a lánytestvéremnek (aki hét év után lett boldog anyuka). Azt hiszem, többet jelent bármely hatalmas csokornál." (Süle Nóra, Csorna)

"Jó pillanatban talált rám ez a könyv, igazán kellemes perceket szerzett, miközben olvastam. Mulatságos és tanulságos is egyben. Olyan, amilyennek ajánlod: vidám, gondűző, bút felejtető, elgondolkodtató és szíveket megérintő. Ez nálam mind bejött!" (Molnár Katyi, Pécs)

"Élvezettel olvastam és feltöltődtem az ünnepek alatt a könyvét olvasva, amelyet lányomnak, Tárkányi Fanninak dedikált a hédervári Kont Vendéglőben. Szeretnék a családtagjaimnak is ajándékozni Mosolyszüretet. Sőt: annyira sikeres és sok tanulsággal bíró a legutóbbi könyve, hogy újabb rendelések érkeztek a húgomtól, aki Balatonfüreden pedagógus, és a tanári szobában felolvasást tartott a könyvből..." (Dr. Takács Julianna, Darnózseli)

"Tegnap vettem meg a könyvét, amit sikerült dedikáltatnom. Éjszakás voltam aznap este, szerencsére nem kellett sokat dolgozni, mert kevesen sérültek meg, így alvás helyett az Ön könyvét olvastam. Nem tudtam letenni, pedig hogy őszinte legyek, eddig nem nagyon szerettem olvasni. Köszönöm ezt az élményt." (Szilbek Krisztián mentős, Győr)

"A Mosolyszüret üdvösen felüdítette kedélyemet, mivelhogy a könyv a maga változatos kaleidoszkóp-kínálatával eleve az üdeség sűrítménye." (Gerencsér Miklós [1932-2010] József Attila-díjas író, Aszófő)

"Szeretném megköszönni a könyvet, amit a kolléganőmnél hagyott. Tudom, mindenkinek azt mondta, hogy szabadságon vagyok, pedig kórházban voltam, és a legjobbkor került a kezembe. Olvasáskor vissza kellett fogni a nevetést (pedig nehéz volt), a rekeszizmaimnak fájdalmat okoztam, viszont hozzájárult a gyógyulásomhoz." (Péntekné Tomozi Ibolya, Győr)

"Az írásaidon keresztül szinte Győrben és környékén érzem magam. A saját gondolataimat olvasom vissza könyved lapjain, és ez fantasztikus érzés! Isten tartson meg nagyon sokáig ebben az ihletben!" (Héczné Kati, Tibor és Rebeka Londonból)

"Korábbi könyveihez hasonlóan a Mosolyszüret is sok örömteli percet adott. Olvastam strandon, buszon, pihenésképp otthon, és sokszor azon kaptam magam, hogy olvasás közben hol mosolygok, hol meg borsódzom. Nehéz kedvenc írást választani, hiszen mindegyik megkapó valamiért. Mégis különösen kedves számomra Az ablakon túli világ, az Egy dollár tizenegy cent, a Távszerelem, a Szülői levél, a Feltétel nélküli szeretet és A fáklya. Köszönöm az élményt, és várom a folytatást." (Pőcze Eszter, Tápszentmiklós)