HÁMOR VILMOS
www.hamorvili.hu



- Valahol olvastam, hogy a jó és a rossz együtt vették ki albérletüket bennünk. Néha érzem is civódásukat. Ha a jó kerekedik felül, mindenkiben és mindenben a szépet, a jót látom, mondhatni, már-már nem is a földön járok, hanem tán húsz-harminc centivel feljebb, ahol pipacsfejek cirógatják talpamat. És bár nincs mindenhol virág, képzeletemnek semmi sem szabhat határt: utamra képzelem őket.

Megjelent
a CSODACSÁKÓ

Mosolyszüret 2

"Fordítsd az arcodat a nap felé, és minden árnyék mögéd kerül."
(Helen Keller)


Képzeld el, hogy egy nagy varázsló minden kívánságodat teljesíti! De csak a jövőben! A múlthoz nincs varázsereje. Mit kívánnál? Most gondold át! Ha versenyre kelnél a varázslóval, te mennyit tudnál elérni a saját céljaidból? A varázsló közben szörnyen kacag majd, hogy mutassa, milyen picinyke vagy hozzá képest. Ne félj! Csak azért kacag, mert ő fél! Fél attól, hogy még kívánni sem tudna a helyedben, mert csak ehhez a csettintős hókuszpókuszhoz ért, de te ne félj! Képzeld el a szót, az érintést, egy filmet, könyvet, tájat, az őszi avar füstös illatát, mely megbúvik kabátod hajtókájában. A sivatag homokjának forró selymét. Érezd, ahogy hideg éjszakán egy fűtött kunyhóba érvén átjárja testedet a melegség. Láss a kályha mellett egy váró tekintetet, mely kérdőn néz rád: merre jártál? És ez nagyon jó! Érezd a kutyád, a cicád nedves, hűs orrának kutakodó érintését! Majd repülj tovább az éjszakába, és láss messziről kékesen fénylő hegyeket! Aztán szállj tovább, és merülj bele a tengerbe, melyen mindig meglepődsz, milyen sós. Lebegj a víz felszínén könnyedén, és tudd: a tied minden, de minden, amit képzeleted megnyit neked. Ha sokáig maradsz egy helyben, a világ jön el hozzád...
Most nézz körül! Amit képzeletben láttál, ott van előtted. Kicsit talán más a fénye, talán nem is olyan kék, talán nem is olyan szép, de a te életed. Szívd be az illatát! Élvezd, ha lehet! Birtokold, ha kell! Tudd, hogy a tied! Nincs másik. Ha szereted, átsegít a gondon. Elhozza a tengert, a lebegést, a havat, a sivatagot...
Lehet, hogy csak a képzeletedben. Ám ez nem baj! Az is lehet, hogy az egész világ a mi képzeletünk. Legyen bárhogyan, jó, hogy vagy! Most, hogy átélted ezt az utazást, és tudod, a világ másik felén is te vagy, hidd el, már nem is lehetsz olyan magányos. Ha képzeletedet ébren tartod, valóra válhat bármikor az álom. Nem kell a varázsló! Ez a világ nagyon jó, hogy van. Nagyon jó, hogy te vagy. Csak légy kíváncsi! Légy kíváncsi arra, mit hoz még számodra az élet!

(További részletek Joó József recenziója után találhatók)

Mókus, kisanyám! Érted?

Ezen mosolyogtunk 1974-ben (Ludas Matyi, november 7., ára: 1,80 Ft): "- Gratulálok, barátom! Ma van életed legboldogabb napja! - Azt hiszem, tévedsz. Holnap lesz az esküvőm! - Éppen azért."; ezen nevettünk huszonegy esztendő múlva (Pesti Vicc, november 2.): "Egy autó laposra vasal az országúton egy kakast. A sofőr a baleset után fölveszi a döglött állatot és elballag vele a közeli házba. - Asszonyom - mondja a gazdaasszonynak -, természetesen mindent megteszek, hogy pótoljam a veszteséget. - Rendben, uram. Menjen hátra a kert végébe, a tyúkok már nyugtalankodnak."
Következzen Hámor Vilmos új gyűjtéséből (Mosolyszüret 2; bemutatója a könyvszalonon lesz, november 7-én, vasárnap délben) egy vicc. Ezen heherészhetünk 2010 októberében, ha a 105. oldalra lapozunk.
- Mondd már, hogy mókus! Mondd már, hogy mókus! - csattan a vicc poénja, kimerült férfi lihegi könyörgőn egy hölgynek. Az esemény centrumában vagyunk, a helyzet drámai voltának érzékeltetése érdekében csördül kétszer a mondat, tizennyolc éven felülieknek szólnak a sorok a fejezetben (TűrésHatársértŐk), bekerült a kötetbe, nyilvánvalóan olyanoknak, akiket csak ilyesmikkel lehet fölcsiklandozni az olvasásra. A szerző könyve természetesen nem viccek gyűjteménye, folytatása az előzőnek (az emlékek íze és bukéja megmarad), kis és nagy hősökkel, gondolatokkal, életigazságokkal, elmélkedésekkel, a visszatért szomszéd, Zsiga mondásaival, örökzöldekkel, sziporkákkal, anonimokkal. Újra idéz olyanokat, akiknek eredeti és közérdekű mondanivalójuk volt, amit megosztottak másokkal. A könyvolvasás, mint közösségépítő esemény sajnos ritka, de Hámor Vilmos gyűjteményével kapcsolatosan ezt betervezhetnénk, hiszen a kötet szín- és ízlésvilágában gazdag, hangulatában megnyugtató. Mintha egy piros mókus táncolna át a fejezeteken. Tényleg: lehetne vele teázni és szalontáncolni. Ha más haszna nincs is a könyv elolvasásának, annyi bizonyosan van, hogy elgondolkodtat önmagunkon és a másokhoz való viszonyunkon, továbbá ráébreszt arra, hogy az egymást ölő emberek és az interneten keringő aranyköpések meg történetek világában sem teljesen haszontalan dolog annak az egyszerű igazságnak a figyelembe vétele, miszerint soha, semmilyen körülmények között ne vegyünk be altatót és hashajtót egyszerre. Abban persze az elmélyültebb gondolkodás sem segít bennünket, hogy megválaszoljuk a Mi van a macska fején? kérdést, és ezek után kapásból eligazodjunk a szóficamok dzsumbujában. A Repeta-hoppák első mondatát - Ha az életben minden fontos dolgot a szemmel el lehetne intézni, akkor az utcákon csak halottak és terhes nők lennének - én másképpen tudom, idéztem sokszor, amikor fiatal voltam, a Gondolatok könyvéből Paul Valéry, a költő, az aforista elmés hasonlatát: "De sok gyermek volna, ha a tekintet termékenyíteni tudna! S de sok halott, ha ölni tudna! Tele volna az utca hullával és terhes asszonnyal."
Miért szerethető a Mosolyszüret? Mert izgalmas, nyitja sok titoknak, röptetője a szárnyaló szellemnek. Hámor Vilmos olvasott és tanult szerző, író, újságíró, aki úgy igyekszik az olvasó szívébe lopni magát, hogy hízeleg neki, vidám, búfeledtető, gondűző, elgondolkodtató, szíveket megérintő történeteket és morzsákat ígér, aki az értelemmel akar hatni az értelemre, az érzelemmel érzelmeket ébreszt az elmékben, olykor elmejátékot űz (öröme telik benne), megkísérli játékba hozni, vagy játékban tartani az olvasót, aki az összeállításból olyan nyakéket halászhat ki, amelynek ezer gyöngyszeme van. Kell ennél több ezen a globális Magyarországon? Az első kötet (2008) óta napnál is világosabb módon rajzolódik ki, hogy változnak az idők. Hámor Vilmos újrarendezi a világról alkotott képünket. Talán abban is igaza van, hogy a jókedv fertőző, s járványt kell indítanunk. Még ma. Izgalomba jön a szervezet, szó se róla, a kérdés rögtön az: milyen lesz a szüret? Ne keseregjünk a világ vénségén, olvassuk el a könyvet, talán még a lelki egyensúlyunkat is helyreállítja. A szerzőt aligha a becsvágy gyötörte, hogy folytassa a megkezdett munkát, betakarítsa a gazdag termést (a formán nem változtatott), inkább az, tud-e újat és érdekeset mondani. Tudott. Úgy látszik, kifogyhatatlan: minél többet gyűjt össze, annál több lesz a mondanivalója. Mi is kéne még? Nem riadunk vissza attól, hogy kimondjuk: három a magyar igazság! Azért - ezt sem hallgathatjuk el - írhatna már nekünk novellákat, kisregényeket. Mostani könyve mellett felhőtlenül lehet pogácsázni, süteményezni, ropizni, sörözni, bort inni, köpni a komolykodó irodalom sápkórosainak táborhelyére.

J. J.

Részletek a 10. könyvből:

"...hőseink, példaképeink csak a mi fejünkben léteznek. Ránk gyakorolt hatásuk nem a tényekre épül, hanem azzal adunk hatalmat nekik, amilyennek látni akarjuk őket. Ez a témája például az Óz, a nagy varázsló című mesének. Az oroszlán bátorságot szeretne, a bádogember szívet, a madárijesztő észt, Dorka pedig vissza akar jutni Kansasba. Mindannyian meg vannak győződve arról, hogy Óz, a nagy varázsló segíteni fog nekik abban, hogy megtalálják, amit keresnek. Mindaddig, amíg ki nem derül róla, hogy nem más, mint egy szélhámos. De addigra már önmagukban megtalálták mindazt, amit kerestek." (Részlet James Vágyi Legyél szabad ember című könyvéből)

Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek, akik nem szeretik a szilvát. Meg kell értened, hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és ha valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. Ha az utóbbit választod, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha középszerű banán leszel, akadnak majd emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen, hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...

"Hinned kell magadban, ez a titok." (Charlie Chaplin)

:) Öreg néni elmegy az orvoshoz:
- Doktor úr, hogy is hívják azt a német urat, aki otthon mindig eldugja a dolgaimat?
- Alzheimer, Mari néni, Alzheimer...

:) Két óvodás beszélget:
- Én egy villanyvonatot kérek a szülinapomra. És te mit kérsz?
- Tampont.
- Az mi?
- Nem tudom, de lehet vele síelni, teniszezni és úszni is.

:) - Téged mi zavar jobban, a tudatlanság vagy a közöny?
- Nem tudom, de nem is érdekel!

:) Két székely beszélget:
- Te, az Áront mégsem holnap temetik, hanem pénteken.
- Miért, jobban van?

"A szeretet az egyetlen, ami tékozlás útján gyarapszik." (Victor Hugo)

"Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért." (Sándor György)

Élt egyszer egy lány, aki vakon született, ezért utálta az egész világot és benne mindenkit, kivéve a barátját. Ő mindig vele volt, segített neki, biztatta. Egy nap aztán találtak donort, aki felajánlotta a szemét. A lány nagyon örült a hírnek, a barátja pedig megkérdezte tőle, hogyha látni fog, hozzá megy-e feleségül. A lány igent mondott.
Az operáció sikerült, s amikor végre kinyithatta a szemét a lány, elsőként barátját pillantotta meg, aki vak volt. A fiú újra megkérdezte, lesz-e a felesége. A lány elutasította. Pár nap múlva a lány kapott egy levelet, amiben a fiú megköszönte a gyönyörűségben átélt összes pillanatot, és a levél végén állt egy mondat: Vigyázz kérlek a szememre!

"Szélvész nem űzheti el olyan sebesen a felhőket, mint a gondokat egyetlen mosoly." (Wass Albert)

  • Ha a térdünk a másik irányba hajlana, milyen lenne a szék?
  • Az a sok szép, szőke lány miért festi feketére a haja tövét?
  • Ha az esküvőn a menyasszony anyja az örömanya, a menyasszony apja az örömapa, akkor a menyasszony az örömlány?
  • New York az a város, ahol a felhők össze vannak karcolva.
  • Neked, mint kívülállónak mi a véleményed az intelligenciáról?
  • Ültem a fotelban, néztem a tévét, miközben egy százas szöggel piszkáltam a fülem. Egyszer csak elment a hang.
  • Amikor megszülettem, annyira meglepődtem, hogy másfél évig meg se szólaltam.
  • A nagymamám hatvanéves korában elkezdett napi hét kilométert gyalogolni. Most kilencvenhat, és fogalmunk sincs róla, hol a fenében lehet.
  • Fiatalabb koromban utáltam esküvőkre járni. Állandóan jöttek a nagynénik, nagymamák és más vénasszonyok, böködtek az ujjukkal, és hülyén vigyorogva azt mondogatták: "Na, lehet, hogy te leszel a következő!" Azóta szoktak csak le róla, mióta én is ugyanezt csinálom velük - a temetéseken...

"Az élet: hasra esés...! És fenékre huppanás...! Bizony, gyerekek...! Bohócok vagyunk, mind...! Mert először van a félelem, a fájdalom, a jaj, istenem...! És aztán a felszabadulás, a derű, a nevetés." (Müller Péter)

"Ha egyetlen szív fájdalmát enyhítem: nem éltem hiába; ha könnyítek egyetlen életen: nem éltem hiába; ha lepottyant madárfiókát visszarakok a fészkébe, a fára: nem éltem hiába." (Emily Dickinson)



Visszhangok a Mosolyszüret 2-ről

"Épp most olvasom a második mosolyos könyvet, és ez is hihetetlenül tetszik! Már most sok mindenben segített! Az emberekbe való bizalmam a véka feneke alól kezdődik, de ez a könyv csodákra képes! Nagyon szépen köszönöm! Maradok hű tisztelettel!" (Pintér Szandra)

"Kedves Hámor Vilmos! Először is szeretnék gratulálni a könyveihez, Mosolyszüret című művét nagy élvezettel olvastam. De most nem magam miatt, hanem édesanyám miatt írok Önnek. A tavalyi év igencsak erőt próbáló volt számára; rákkal küzdött, de szerencsére ő került ki győztesen a harcból. Amikor épp maga alatt volt, nagyon sokszor elővette az Ön könyvét, olvasgatta, lapozgatta, és valahogy mindig jobb kedvre derült tőle. A hosszú, olykor 5-6 órás kezelések alatt nem egyszer láttam, hogy ezt a könyvet bújja..." (Nagy Renáta)

"Megkaptam a Mosolyszüret másodikat, köszönet a kedves dedikációért, és hát azt külön köszönöm, hogy idézett a levelemből! Egy ilyen tartalmú könyv sosem jön rosszul, ám most számomra különösen jókor jött, és már az a pillanat is segített, amikor a postaládából kivettem..., azonnal beleolvastam, és már a 13. oldalon hangosan felkacagtam! Nagyon-nagyon jó olvasni az Ön könyveit, és az élmény egyáltalán nem szürkül még az akár huszadik olvasásra sem!
Gyűjtögesse tovább a mosoly- és szeretetmorzsákat, várom, várjuk a harmadik folytatást!
Egy pici történet a 15. oldalon lévő Mi a szeretet? című fejezethez, ahol gyerekek vallanak a szeretetről. Olvastam egyszer valahol hasonlót egy 5 éves kislány szájából, aztán még aktív tanár-koromban az ehhez a témához kapcsolódó osztályfőnöki órákon mindig elmondtam, és nagy sikere volt a valós történetnek.
"Az igazi szeretet az, amikor a nagypapám leül a kissámlira, hogy kilakkozza a nagymamám lába ujján a körmöket, mert szegény nagyinak beállt a dereka, és ő ezt most nem tudja megtenni..." Ugye, aranyos? Sok-sok szeretettel üdvözlöm, nagyon sok és jó munkát kívánok Önnek! (Sabacz Lászlóné Rácz Rozália)

"Drága Vili! Még csak az elején vagyok a könyvnek - igaz, bele is olvastam kicsit -, de már látom, megint nagy örömöm lesz benne. A mai rohanó, katasztrófákkal teli, sokszor boldogtalan világban igazi kincs ez a KÖNYV. Olvasás közben nincs "mosolyszünet", nálam telemosoly van. Úgy adagolom magamnak, ahogy a skót kéri a benzint. (Csepegtetve) Jó egészséget, mosollyal teli napokat kívánok szeretettel." (Molnár Katyi)