HÁMOR VILMOS
www.hamorvili.hu



- Valahol olvastam, hogy a jó és a rossz együtt vették ki albérletüket bennünk. Néha érzem is civódásukat. Ha a jó kerekedik felül, mindenkiben és mindenben a szépet, a jót látom, mondhatni, már-már nem is a földön járok, hanem tán húsz-harminc centivel feljebb, ahol pipacsfejek cirógatják talpamat. És bár nincs mindenhol virág, képzeletemnek semmi sem szabhat határt: utamra képzelem őket.

Megjelent
a CSODACSÁKÓ

Szanálás

 Ki vagy te itt a világmindenség csöppnyi szegletén? Jöttömre ne állj vigyázzba, ne légy moccanatlan, ne hunyászkodj, ne remegj; örülj, hogy élsz!
 Élsz, de nincs erőd, hogy félreugorj autókerék elől. Kutya tapos vagy rondít rád, ha kedve szottyan, te meg tűröd; mi mást is tehetnél.
 Ki vigyáz rád?
 Hív-e valaki a túlsó partra?
 Érzem, vannak szavaid, de fülemhez nem jutnak el.
 Tán az enyéim megérintenek...
 Vili csak ír. Megunta az egyensúlyozást odafönn, a repülőgép mögötti dupla csíkon, pipacsos árokpart hullámzik a talpa alatt, miközben megpillant téged, s elmereng: miként tűröd ezt a kiábrándítóra hajló életet. Viseld a sorsod; élj, élj tovább! Nélküled sivár lenne a világ.
Ne törődj a taposókkal, se a törtetőkkel! Maradj szerény; növekedj! Nőj nagyra, te hitet adó, harmatgyöngyöt verejtékező, kedves kis Fűszál!

(Részlet a Szanálás című könyvből.)