HÁMOR VILMOS
www.hamorvili.hu



- Valahol olvastam, hogy a jó és a rossz együtt vették ki albérletüket bennünk. Néha érzem is civódásukat. Ha a jó kerekedik felül, mindenkiben és mindenben a szépet, a jót látom, mondhatni, már-már nem is a földön járok, hanem tán húsz-harminc centivel feljebb, ahol pipacsfejek cirógatják talpamat. És bár nincs mindenhol virág, képzeletemnek semmi sem szabhat határt: utamra képzelem őket.

Megjelent
a CSODACSÁKÓ

Szél kedvese

A Mosolyszüret 5. porciója




A régi Ludas Matyi állandó mottója volt: "Nincsenek régi viccek, csak öreg emberek vannak - egy újszülöttnek minden vicc új." Köves József így módosította ezt: "Nincsenek új viccek, csak fiatal emberek vannak." Nekik - is - íródott ez a könyv...

A humor íze édes

A humor fő jellemvonása: az állandóság. Állandó lelkiállapot ez, kedélyhullámzás, életszemlélet, mely szomorúan-vidáman - "könnyek közt mosolyogva" - elfogadja az életet úgy, amint van, s megérti gyarlóságaival együtt, tudomásul veszi, békésen, anélkül, hogy furcsaságait kihegyezné. Egy hős orrán is észreveszi a bibircsókot, vagy legalább azt, hogy ott lehetne esetleg egy bibircsók is, de ezt nem hangsúlyozza, mert akkor már gúnnyá válnék, s egy bohóc arcán is észreveszi a megrázót, de ezt se hangsúlyozza, mert akkor ismét értelmivé lenne, és ez nem illik derűs méltóságához. A humor íze édes. Ez a nevetséges mély érzelmessége. (Kosztolányi Dezső nyomán)

Időtálló bölcsességek

• Az aggodalom teljesen felesleges dolog. Nem változtat meg semmit. Elveszi a jókedved, és semmittevésre ösztönöz.
• Soha ne tegyél tönkre egy jó napot azzal, hogy a rossz tegnapra gondolsz!
• Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
• Amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.
• A legdrágább nyakék, amit valaha viselni fogsz, a gyermeked karja lesz.
• Az igazi gazdag ember az, akinek a gyerekei akkor is az ő karjába futnak, ha a keze üres.
• A világ legjobb gyógyszere: az anyai ölelés.

Szívcsücsökből - csak úgy

• Az emberek akkor kiabálnak, ha a szívük távol van egymástól. Akkor beszélnek rendesen, ha a szívük összhangban van a másikéval. De ha két szív egyesül, egyáltalán nincs szükség szavakra.
• Arra menj, amerre a szíved vezet..., de az agyadat ne hagyd otthon!
• Ha igazán a szívedre hallgatsz a döntéseidben, nem lesz szükség arra, hogy mások egyetértsenek veled.
• Soha ne a szép arcot keresd; egy nap megöregszik. Soha ne a szép bőrt keresd; egy napon ráncos lesz. Soha ne a szép hajat keresd; egyszer megőszül. Soha ne a szexi testet keresd; mert megváltozik. Keresd inkább a szép szívet; az mindig szeretni fog!
• Ha egyszer eltűnnél, és egy jó tündér csillagokká szórna szét, az olyan széppé tenné az eget, hogy az emberiség beleszeretne az éjszakába.

Töréspont

Fogj egy tányért, és vágd földhöz!
- Kész.
- Eltört?
- Igen.
- Most kérj tőle bocsánatot!
- Bocsánat...
- Ugyanolyan lett, mint volt?
- Nem...
- Most már érted?

(További részletek a könyvből Joó József - előszavak helyetti - gondolatai után olvashatók.)

Mit érdemöl az az embör?

Megtörtént az, magam se tudom, valóságban vagy mesében, beszélték nagyobb társaságban, hogy Krisztus Urunk a foci-vb idején a földön járt.
Amint utazgatott gyalog Szent Péterrel, országról országra, elfáradt, koppant bé a szeme, megéhezett. Láttak egy várost, ahol a jövő épül, betértek oda, láttak egy utcát, Lepke utca, láttak egy lakást, becsöngettek, abban bízva, találnak egy élő lelket, aki nem a televíziót bámulja. Hát csak egy író, újságíró lakott ott, sajtó alá rendezgette kéziratait, lépett a küszöbre, köszöntek neki, behívta őket, szóba ereszkedtek, beszélgették a sorsukat. De Krisztus Urunk már nagyon éhes volt, azt mondta:
- Ugyan te szegény ember, adj valami harapnivalót, ha nem sajnálod!
Vili, mert így hívták a szegény embert, gondolkodott, mint fél lábon a gólya, hogy mivel kínálja meg a vendégeket, nem volt semmije se, csak egy darab lipóti parasztkenyere meg egy lábas húsos pirított kockája; gyufát neki, meggyújtotta a gázt, melegítette az ételt, Jézus és Szent Péter asztal mellé ültek, ettek, ettek jóízűen, még csak kóstolóul se hagytak semmit, egy falat nem sok, de annyit se, megették a fél kiló sertéslapockából készített pörköltet a sós vízben kifőzött, pirosra sütött tésztával, ittak rá bort. Mikor elkészülősködtek, hálálkodtak mindenért, kijöttek a lakásból. Egyszer hová értek? Ahol teraszos-virágos vendéglő van, szökőkutak, ahol gyermekek szaladgálnak, kacagnak, játszódnak, kiabálnak, lármáznak, fölverik az egész teret, futkosnak félmeztelenül, össze-vissza a magasra lövellő sugarak, surrogó szomorúfűzek között. Vártak ott, sétáltak, elbámultak, letelepedtek egy fa tövibe, lenvászon ruhájukról pöckölték a vízcsöppöket. Azt mondta Jézus Szent Pétörnek:
- Mit érdemöl az az embör?
Azt mondta Szent Pétör, hogy olyan boldog olvasókat, akik a vidámságot szeretik, fölfénylő kedéllyel kacsintanak a szerzőre, szinte lázasak az izgalomtól; hogy olyan zsákot, amelyikből soha ki nem fogy fantázia, angyali zene, bölcselet, mosolygós gondolat, csámcsogva ropogtatható vicc, hantapalinta; hogy olyan mecénásokat, akik soha el nem fogynak.
Aztán meg is adta Krisztus Urunk neki.
Én már megbocsátottam Hámor Vilmosnak, amiért tavaly ügyesen elterjesztette a hazugságot, hogy elkerüli az ötödik ilyenszerű könyvet. Jó hogy nem tettem erre nagy fogadást! A barátságáról nevezetes városlakót, mondhatjuk, azzal tüntették ki, hogy teljesítse az olvasóközönség kívánságát, állítson össze újra egy szórakoztató, feloldó, pihentető, lélektisztító, elgondolkoztató, a szív billentyűin végigtáncoltató, szívbe markoló kötetet, amelyben furfangos kiszámítással kerül egymás mellé tarkaság, terefere, tükördarab, hely, érzés, név, személy, üzenet, aforizma, tapasztalat, hagyomány, saját aprópróza, s Ámon Laci arca se mosódjon el, akinek az ecsete az égben fest képeket. Hámor Vilmos - rég letett a pénz halomba rakásáról, hogy majd valaki a nyakába csap egy hatalmas összeget - nem kért gondolkodási időt, mohó lendülettel, kutató tekintettel kereste a szövegeket, megvonta magától a pihenést, nem mondott ellent, meg nehéz is lett volna ellenállni a csábításnak, mert mikor még a rengeteg anyag össze se gyűlt, már akkor gondolóra vette a dolgot, fejében az forgott: az Úr parancsa igazságos, emberséges.
Mosoly és szüret - e két szóval nem egyszerűen a nyárra, őszre, télre, tavaszra való kötet kulcsszavait nevezzük meg, inkább azt a két pólust, amely a lényeget meghatározza. A könyv, a Szél kedvese - újabb történetek hámorgásokkal itt-ott - korunk valóságát, mindennapjaink hangulatát, a sívó és vad világ sorát, az élet számtalan sajátosságát, mozzanatát, igazságait és kérdéseit hordozza, a tudat mély titkait. A végére sem lanyhul el, nem válik unalmassá. Szerencsésen jár az, aki a tartalommutató sorrendjében ismerkedik vele, otthonos nyugalommal olvassa egyvégtében, meg az is, aki szemelgetve, hol itt, hol ott üti fel a fejezeteket, az évszakokat.
Nem tudom, mi marad meg szeszélyesen válogató emlékezetünkben. Talán az öreg székely fohásza - Édes, drága Jóistenem, én olyan nagyon szeretem a feleségemet, hogy mindenemet odaadnám érte. Ne engedd, hogy beteg legyen, legyek inkább én! Ne engedd, hogy szenvedjen az életben, szenvedjek inkább én! Ne engedd, hogy özvegy legyen, legyek inkább én! -; talán Molnár Ferenc mondata - "Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket." -; talán a történelmi brazil-német vb-meccs utáni beszéd: Miért sír a brazil kisbaba? Mert egy hetes!

Joó József

Részletek a Szél kedvese c. könyvből:


:) Apróhirdetés: "Eladó egy zöld kaméleon... Nem zöld, hanem sárga! Inkább piros! Most meg barna... Ez óriási!... Nem eladó!"

:) - Tudtad, hogy a bolha a Mikulás rokona?
- Hogy-hogy?
- Hát úgy, hogy a Mikulás finn, a bolha meg ugor...

Š - Anya, neked voltak álmaid?
- Volt egy.
- És most?
- Most meg itt lépked mellettem, és kérdéseket tesz fel.


Üdvözöld a káoszt!


Nem találhatjuk meg az utunkat, ha nincs előtte káosz. Sohasem jutottam el úgy a tisztasághoz, hogy ne lett volna bennem kuszaság. Soha nem éreztem volna, hogy ez az út az én utam, mely hazavezet, ha előtte nem jártam volna azokon, melyek rossz irányba vittek. Csak akkor tudtam, mi a fény, ha előtte sötétben bolyongtam. Csak akkor éreztem az édes íz különlegességét, miután keserűt is kóstoltam. A káosz mélyén formálódik a rend. Üdvözöld hát, ne harcolj ellene! (Jeff Brown nyomán)

:) - Jó napot, doktor úr! A nevem Napóleon.
- Ó, felség, üdvözlöm! Mondja csak, mi a panasza!
- Nekem semmi..., de a feleségem...
- Mi a baj Joséphine császárnéval?
- Azt hiszem, megbolondult. Mindenkinek úgy mutatkozik be, hogy Kovács Béláné.

:) Bemegy a pingvin a kocsmába:
- Hé, te csapos, nem láttad a húgomat?
- Hogy néz ki?
- Szerinted?

Š "A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt. (Mark Twain)


Ne ítélj első látásra!


Látod ott azt a terhes lányt? Megerőszakolták... És azt a fiút, aki most írja a háziját? Előző este a barátját beszélte le az öngyilkosságról... Az az ember ott sebekkel? A hazájáért harcolt... Nézd azt a punkot a parkban sörözni a haverjaival! Frissen diplomázott az orvosi egyetemen... Ott egy lány agyonsminkelve, önbizalomhiányban szenved, ennyi kell neki, hogy szépnek érezze magát... Látod azt a zokogó fiút? Az anyja haldoklik... És ott azt a másik lányt, aki rongyruhákban jár? A családjának ennivalóra sem nagyon telik... Na és ott, azt a kövér nőt? Betegségek miatt olyan...
Ne ítéld meg az embereket első látásra! Nem te éled az életüket!

Húúúú! Jöjjön gyorsan borúra derű!

:) - Mondja, maga a karmester? - kérdi a nő az Operában.
- Rossz hangsúllyal kérdezte, hölgyem.
- Miért, hogyan kellene kérdeznem?
- Maga akar, Mester?

:) - Képzeld, vettem két ragyogó Goodyear autógumit - dicsekszik a férj a vacsoránál.
- Meg vagy te őrülve? - kel ki magából a feleség. - Hiszen nincs is autónk!
- Miért háborogsz, szívem? Te is hordasz melltartót...


GyémántoKavicsok


• A tükör a legjobb barátom, mert amikor én sírok, ő sosem nevet. (Charlie Chaplin)
• Minden nap, amikor a ValóVilágot nézed..., egy könyv öngyilkos lesz... (Anonim)
• Az édesanyám azt mondta: - Ha katona leszel, legyél hadvezér. Ha papnak tanulsz, legyél a pápa. - Helyette festő lettem, és Picassová váltam. (Pablo Picasso)
• A pletykák, még ha igazak is, olyanok, mint a lángok: ha nem kapnak oxigént, kis köpködés után elhalnak. (Gayle Forman)
• Az életben nem az a feladatod, hogy problémák nélkül élj, hanem az, hogy valami iránt lelkesedj! (Andrew Matthews)
• Dolgozz keményen, csöndben, hagyd, hogy a siker csapja a zajt! (Zig Ziglar)
• Bármikor feladhatod, miért éppen most adnád fel? (Robert T. Kiyosaki
• Elérkeztem az életemnek egy szakaszához, ahol már nem érzem szükségét annak, hogy bárkinek is bizonyítsak. Ha szeretnek engem olyannak, amilyen vagyok, jó, ha nem, az az ő veszteségük. (Anonim)
• Ne mondd Istennek, hogy nagy problémád van, mondd meg a problémádnak, hogy nagy Istened van. (Louis L. Hay)
• Legyél szivárvány valaki esőfelhőjében! (Maya Angelou)
• Ha a játszma véget ér, a király és a paraszt is ugyanabba a dobozba kerül vissza." (Olasz közmondás)

:) - Gyerekek! Mondjon közületek valaki példát egy olyan lényre, ami a valóságban nem létezik!
- Kancsal Küklopsz - hallatszik a hátsó padból.

:) - Mi baja? - kérdezi az orvos.
- Megy a hasam.
- S régen?
- Srégen a fenét, egyenest a gatyába.


A halál, az semmi...


Š Csak a szomszéd szobába mentem / Én én vagyok és te te vagy / Amik egymásnak voltunk / Azok mindig is leszünk. / Szólíts azon a néven, ahogy mindig is szólítottál. / Ne válts hangszínt, ne beszélj ünnepélyesen vagy szomorúan. / Nevess tovább azokon a dolgokon, amiken együtt nevettünk. / Imádkozz, nevess, gondolj rám, s nevem / Pátosz és árnyék nélkül mondd ki, mint mindig is. / Az élet azt jelenti, amit mindig is jelentett, / Úgy van, ahogy mindig is volt. / Nem szakadt el a szál. / Miért ne gondolnál rám, csak azért, mert tekinteted nem talál? / Várlak, nem vagyok messze, csak az út másik oldalán / Látod, minden jól van. (Charles Péguy nyomán)

:) Egy nő beperelte a kórházat, mert férje a műtét után teljesen elvesztette érdeklődését a szex iránt. A kórház azzal védekezett, hogy a műtét csak egy látásjavító beavatkozás volt...

:) A régiségpiacon egy jókora dunsztosüveg várt vevőre, háromnegyedig vízzel, benne répával. A portéka előtt tábla a következő felirattal: LAST YEAR’S SNOWMAN FOR SALE! 4000 HUF. (Tavalyi hóember eladó! 4000 Ft.)

:) Feleség a focidrukker férjnek:
- Te már jobban szereted a Fradit, mint engem.
- Nevetni fogsz, én már az Újpestet is jobban szeretem.

:) - Nagypapa, ez olyan, mint az SMS, csak nagyon sok betűvel. Mi ez?
- Könyv, kis unokám, ez a könyv.

:) - Ketrecbe zárják a kecskét éjszakára, mellé egy kést, öt szelet kenyeret és vajat. Másnap reggelre eltűnik egy szelet kenyér és a vaj.
- Mi történt?
- A kecske mekkent egyet.

"Szeretem a szelet - mesélte tizenöt esztendeje a grafikus-festőművész barát e könyv borítójára került festmény születéséről. - Kedvenc gyerekkori olvasmányom volt - érdekes nő írta, Emily Brontë - az Üvöltő szelek... De nem csak ezért szeretem... Imádok széllel szemben járni, amikor fújja a hajamat... Ilyenkor mindig valami föltöltődés van... És arra gondoltam, amikor ezt festettem, hogy ha a szélnek van lelke, akkor vajon egy ruhát is fel tud úgy fújni, mintha lenne benne valaki? Kíváncsivá tett: képes-e női testet formázni egy száradni fölaggatott selyemruhából? Hát így lett ő a Szél kedvese..." (Részlet Pozsgai János Ámon Lászlóval 1999-ben készített tévéinterjújából.)


Szél kedvese


Á. L. festményének "hátlapjára"

Š Már hajnalban kikerekezett a folyóparti padhoz. Meg akarta lesni a napot, amint arcát mossa a Dunában.
Hanyatt feküdt, és a táskarádió gombját babrálta. Egyik lába földig ért, a másik fölhúzva, akár az A betű. Tekintetét küldte a túlsó partra, ahol hirtelen megtorpantak a fák.
Egyszer csak felsírt a rádió, még egyszer is, még egyszer is..., és folyó fölé röppent a szájharmonika-sírás, a Volt egyszer egy vadnyugat zenéje. Nem látta a filmet, a Lány mondta egyszer, hogy amikor ezt játsszák, meghal valaki, meg hogy neki tetszik.
Felugrott a padról, rádiójával a hóna alatt biciklire ült; egy kézzel szelídítette a rángó kormányt, és tekert, tekert...
"Jönnie kell - gondolta. - Ha aludt is eddig, ha felöltözött már, ha kócos is, ha hallja a Vadnyugatot, indulnia kell! Biciklire ülni, és jönni, szembejönni."
Hömpölygött lenn a Duna, a töltésen meg a zene.
Az úttal nem törődött. A homlokához csapódó bogarakkal sem... "Ide kell érnie, mielőtt vége a zenének." Oly sebesen hajtott, hogy a kanyar kitaposott útjáról is letért, egészen a töltés széléig; "hadd rövidüljön az út!". Tekert, tekert, mint egy eszeveszett akrobata; jobb kézzel a kormányt markolta, ballal meg ütközésig csavarta a rádió hangosító gombját.
Zene szállt arcába, szemébe, szívébe...
Egy nagyobb kavicson megugrott az első kerék, később gödörtől bicsaklott balra; csaknem leveszekedett a töltésről.
A másik oldalon érkeznie kellett az első rozoga háznak, meg a kertjében lévő madárijesztőnek..., "igen-igen, hát itt vagy megint", nyugtázta, s biccentett is felé, mint mindig, ha erre tekert, vagy ha a Lányt kísérte haza. Most épp a korai szélben száradó selyemruha domborult a madárriogatón; benne is a Lányt látta. Balról fák rohantak visszafelé, jobbról a kőtöltés húzódott félre, nehogy fölfalja a Fiút.
Gyúrta a pedált, gyúrta...
A zene elfogyott, lába bénult. "Nem jött ma sem."
Csalódottan ült a zsiliphez. Nézte volna vizében a felhőket, de ringatózva rejtették szeme elől a tavalyi ősz emlékét idéző falevelek... Szerencsére talált egy jókora olajfoltot; tükrében kósza felhőt rúgott le magáról a sugarazni készülő nap, karimáját szivárványszínűre csipkézve körülötte. A folt tükrében szépkéknek látta az eget..., nem úgy, mint néhány hónapja, amikor a hótól dagadó égi dunna feslődött fel...

- Nézd a havat! - kérte a Fiú.
- Szép és tiszta - sóhajtotta a Lány.
- Ne a földön, itt fenn, szemmagasan!
- Gyönyörű.
- Csak a havat nézd.
- Látom.
- A rozoga házakat is?
- Azokat is.
- A selyemruhát is?
- Igen.
- Ő a Szél kedvese?
- Miket hordasz össze?
- Komolyan. A Szél annyira beleszeretett, hogy ruhájába bújt, és formázta mellét, combjának ívét..., de most csak a havat nézd..., hunyoríts!
- Látom a havat. Csak a havat.
- Mit érzel?
- Nem a hó hull, emelkedem.
- Emelkedünk. Add a kezed! Most hunyd a szemed, induljunk! Ne félj, ilyenkor autók se járnak errefelé.
- Nem félek.
- Akkor jó.
- Te is behunytad?
- Szeretnéd?
- Azt mondtad, nem jön autó...
- Behunytam.
Így mennek. Árnyékukat a lámpák előrekergetik, aztán meg mögéjük. Mintha pórázon futkároznának. Persze ezt nem láthatják; szemük csukva.
- Mondj egy számot!
- Huszonkilenc.
- Huszonkilencet lépünk, és megcsókollak.
- Nekem te ne szabj programot!
- Akkor mondj egy másikat!
- Eze...
Hirtelencsók.
- Jó, ha simogatod az arcom.
- Jó az arcod simogatni...

Fáról hulló szirom borzolja az olajfoltot...
Mintha megbillentették volna az utat, az emberek mind egybecsúsztak a végén. Kéz a kézben állnak a híd púpos testén...
- Mennyi ember jön - szólal meg a Lány.
- Mennek, nem jönnek. Mind elmennek.
- De miért?
- Ki tudja?
- Egyedül szeretnék lenni - könyörgi a Lány.
Távolodik a két kéz, a Lány szeme könnyes, köszönni is elfelejt...

Óráján a kis- és nagymutató versenyt szaladt a hetes felé. "Azóta sem beszéltünk a csókról, a hóról se, a távolodó emberekről se, az árván maradt kezekről se..."
"Be kell fejeznünk, neked feleséged van, kislányod, kisfiad..." Ennyit mondott másnap a Lány. Többet se.
A nagymutató betakarta a kicsit; indulnia kell...
Kedvetlenül ült nyeregre, szomorúan taposta a pedált..., nem a töltésen, hanem a rendes úton...
"Most bemegyek az irodába, ott ül majd velem szemben, és azt sem tudja, hogy zokogott a Vadnyugat..."
A kereszteződésnél autó söpört...
Tömeg ölelte körül hirtelen...
- Legalább a szemét...
- Vagy azt a könnyet töröljék le...
- Nem szabad hozzányúlni!
A Lány is látta a kíváncsiskodók seregét, amikor arra tekert, de késve indult, sietnie kellett. "Benne lesz az újságban úgyis!" Beért. Íróasztalát, mint minden reggel, most is letörölte, almát vett elő, kettévágta, felét a Fiú asztalára tette...


Jut eszembe Ámon Laci


Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben. (Stephen King nyomán)


Az élet nagy kérdései


• Ha egy tehén bemegy a búfelejtőbe, akkor megnémul?
• Vajon ki sérült nagyobb mértékben? Az, aki nem tud járni, beszélni, hallani, és látni, vagy az, aki nem képes nevetni, sírni és szeretni?
• A langyosabb a langyosnál az hidegebb vagy melegebb?


Azt mondja a szomszédom, a Zsiga...


• Minden elismerésem a mentősöké: ők mindennap áldozatot hoznak.
• Ha nem innék, honnan tudnák meg a barátaim hajnali kettőkor, hogy szeretem őket?
• Ha anyósod csókol, csukd be a szemedet, s gondolj arra: Jézus is szenvedett.
• Az elv olyan, mint a szellentés: tartja az ember, amíg tudja.
• Nyitott ablaknál aludni jó, de nővel még jobb.
• Rájöttem, hogy a "kanbbátubgém" elég bután hangzik, de visszafelé még butábbnak.
• Vettem egy karácsonyfát, de olyan nagy volt, hogy nem fért be az autómba, ezért le kellett vágnom a tetejét. De semmi gond, már úgyis régi vágyam volt egy kabrió.
• Azt hiszem, ha a telefonokban lehetne hallani még a hívás befejezése utáni öt másodpercet is, mindenkinek jóval kevesebb barátja lenne...


A matematika csodáinak egyike


1. A lábméretedet szorozd meg kettővel, majd adj hozzá negyvenet.
2. Az eredményt szorozd meg ötvennel, és adj hozzá tizenhármat.
3. Az így kapott számból vond ki a születési évszámod (a négyjegyű számot).
Az eredmény első két számjegye a lábméreted lesz, az utolsó két számjegy azt mutatja meg, hogy hány éves vagy. Próbáld ki, ha nem hiszed!


Gondolj csak bele...


• Ma frizbiztem a kutyámmal. Mit ne mondjak, elég furcsa hangon vonyított repülés közben.
• Beethoven egy zseniális zeneszerző, aki legfőbb művét kaputelefonra írta.
• Annál az embernél, aki mindenhez jobban ért, már csak az butább, aki leáll vele vitatkozni.
• Ha meghalsz, te nem tudod, hogy halott vagy, csak a körülötted élőknek nehéz. Na most ugyanez a helyzet akkor is, ha hülye vagy...
• Babavárás közben miért csak a kismamák pociját tapogatják elismerően? A kispapák hogyishívjákját miért nem simogatják azzal, hogy gratulálok, szép munka volt.

"A fák levelei tavasszal újra kihajtanak, és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak, és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz, és újra jön tél. És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell kezdeni az életedet?" (Wass Albert nyomán)



Mosolyszüret 5 könyvborító hátoldala